Ma sikerült eljutnunk a pénteki zengebölcsibe.  Mindez annak köszönhető, hogy már hatkor fenn kukorékolt az én csöppöm, így 9- től fél 11- ig sikerült a délelőtti alvást lezavarnunk.

Jó ez a pénteki nap is, kevesebben vannak, kicsit oldottabb volt a fiam - mindez annak ellenére, hogy a  1/2 11 - ről utóbb kiderült, hogy korai időpont ez még az ébredésre,  három kanál után bojkottálta a tízórait, és minden ellenére lévő dologra keserves krokodilkönnyekkel és anyaszorongatással reagált. A  labdákat már önállóan dobálta bele a gyűjtőkosárkába a többiekkel együtt.   Ebben a csoportban mintha barátságosabbak lennének a babák, ami nekünk most nagyon jól jön.  Örülnék, ha barátkozna egy kicsit...
Hiába utánozza itthon a patkódobogást, rázza a csörgőt ütemre, tapsol, Jancsi bohóc a nevem már en bloc perfektül megy-    ott nem csinál semmit, csak figyel.  Mintha lefagyna az idegen környezettől   / relatív ez az idegen, mert már 3 hónapja járunk  oda, igaz, csak heti egyszer a délelőtti alvás egybeesése miatt  /
Aztán tesó is telefonált,  Zsoltinak jövő hét pénteken lesz a szalagavatója, úgyhogy kijut majd a gyermeknek egy kis mulaczkázás is ...