...  mamáéknál ünnepeltük. előtte sitty- sutty sebtiben megjött a Mikulás  ( naná, már hetek óta bőszen skandáltuk a hullapelyhest , hadd érezze a télapóka, hogy ő itten várva van )

volt öröm.  hozott mesekönyvet, nasit   ( azóta szabálytalan időközönként megjegyzi, hogy : csoki jó! és bólogat hozzá professzorokat meghazudtoló tudományossággal )   Erzsikétől kapott egy repcsit, ami kiverte az ágyból  addigi hálótársat  ( Gerzsont, a markolót . Vilmos a villástargonca azért még szívcsücsök nála  )   és áldom az eget, amiért nem bírtam otthagyni a mármár verigiccs kategóriás  motorozós partimikulást.  amikor megláttam, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek. egyszerűen muszáj volt megvenni...  nos, hát az is bejött neki nagyon :)

szóval anyuéknál ültük azt a bizonyos második szülinapot. apu rendelt Fülesnek tortát, habos, finom  gyümölcsös oroszkrémtorta ,  meghatározhatatlan típusú  gépjárművel a tetején, de olyan szinten kitalálhatatlan volt a fajtája, hogy semmiféle eredetvizsgán garantáltan nem ment volna át.   tippelgettünk, hogy mi is lehet az vajon,  traktor, vagy dzsip,  esetleg monster.... de nem is ez volt a lényeg, hanem hogy mivel marcipánból készült a jámbor , nem volt hajlandó gurulni a kereke.  ettől kicsi fiam teljesen bepipult.  dühöngött rajta egy sort, próbált segítséget kérni mindenkitől , aki a közelében volt, hogy csináljon végre valaki valamit... végül nagy mérgében megette.... 

Kerianyu varrt neki egy zoknikutyát  / eredetileg nyúl, de kollektíve kutyának tituláltuk /  , remélem, ezt majd betölti Füli szívében az űrt, amit szintén a Beus által varrt világszép macijának elvesztése okozott...  az fix, hogy nem járkálunk vele azt utcán  , majd szépen őrzi itthon a házat.   Tesótól pedig megkapta az utolsó hiányzó láncszemet a gurulóskerekű mesekönyves sorozatból , ami hatalmas királyság , ezzel szoktunk forgalmi dugósat játszani .   szépen libasorba rakjuk őket, mögé szuszakoljuk az összes kéznél fellelhető autót,  kereszbe pedig jöhet Gerzson és Vilmos / a markoló és a targonca / , akik  gondos munkájukkal feltartják a sort. a sorban álldigáló  autók pedig sürgetve őket  dudálnak , akinek van nínója, az nínózhat is .  mindenkinek van valami sietnivalója....