már alig maradt a fán...

ez ugyanaz a szaloncukor, ami a mikucsomagba is került. akkor rá sem hederített. most, hogy  a    s a j á t  k a r á c s o n y f á j á n  van belőle, állandóan  bontogathatnékja támad.

ezen a szinten ugyan meg is állunk, betolja, csócsál rajta egy keveset  , majd miután a felismerhetetlenségig szanaszét szopogatta, vigyorgó teli szájjal közli:  kiköpöm !  

és már nyomul is, hogy  köpi a markomba, tökmindegy,  mit csinálok épp.  lehet a két kezem tele  aktakupaccal,  mosott ruhával,  csentres porcelánnal,   őt nem érdekli...