"  és megint vihar készülődik, hallom, hogy énekel a szélben amott az a fekete felhő....  "

na jó, Prospero-t nem  láttuk, de volt nagy zuhé rendesen...

Füli imádja az erkélyről szemlélni a külvilágot , szép innen a napfelkelte, hóesés, látunk madarakat, cicát, a  szomszédban van vau kutyus -ha éppen sikerül hátra szöknie   . a cica is vava  különben, egykutya számára minden négylábú  :)

vidáman megfigyelhető innen mindenféle év és napszakváltozás .

nyáron, amikor az igazi nagy zivatarok voltak tárva- nyitva hagytuk az erkélyajtót, beljebb költöztünk a szoba biztonságos falai közé, én néztük, hogy veri az eső az erkély alatt álló mogyoróbokrot -és akkor még a cseresznyefát.  Füli nagyon szereti az esőt, ezt  megfigyeltem.  az utolsó vihar óta azonban eltelt pár röpke hónap- és a csodálat ugyan nem szűnt meg, de helyet kapott a félelem a kisszívében. a mogyoróbokor ágait vadul csapkodta a szél a korláthoz , mély, döngő hangot hallatva ,  eső verte az ablaküveget,  és az én fiam  nem tudta mire vélni ezeket a hangokat . 

azonkívül, hogy a Tigristől tart  /   vettem neki egy  egy  sárga kissámlit, amire dolgos kezek tigriscsíkokat, és bizisten barátságos szemeket festettek  /  és a  kovácsoltvas állólámpa is valamiért  bizalmatlansággal töltötte el - eddig nem félt mástól .    a tigris mobilitásánál fogva jó szolgálatot tesz a tiltott dolgok elkerülésében, hűségesen vigyáz ma is a számítógépasztal mellett rejtőző  elosztó és kábelrengetegre . az állólámpát ideiglenesen eltávolítottuk a szobából . a szelet sajnos nem tudom befogni...