az almát nagyon szereti. nem csak a zenekart, a gyümölcsöt is.  rágja mind a 8 fogával  :)  - persze csak addig, amíg nem kell a gyümölcshúshoz kézzel hozzáérnie.   arra nem hajlandó. a megcsócsált részt azonban szépen, csumáig bedarálja

/ az Alma  zenekarra visszatérve:   a Zivatar lányka námberóne ,  mindig kap 20 deka mosolyt és szerelmetes pillantásokat , a végén pedig integet is neki  /

mára  sikerült kikecmeregnünk a lázból , este 11 körül lement, és ma  teljesen láztalanul telt a nap .  / tegnap  a világért sem ment volna  38 fok alá...  / egyszer már sikerült hasonlóképp  frászt kapnom  -  tavaly nyáron volt egy hasonló napja, igaz akkor kísérte némi orrfolyás és hapciákolás is /  szerdán úgyis megyünk a dokinénihez oltásra , majd beszélek vele, hogy ezek után  egyáltalán megkaphatja -e , de nyugodtabb leszek, hogy megvizsgálja...

  új tudomány :   ma odaadta  csőri poharát, és mondta, hogy tessék.  örvendeztem vala :)  / ilyenkor rendszerint az jön, hogy jégre teszi ezt  egy darabig  - nehogy elkényeztessen /

nagyon fontos megemlítenem, hogy tegnap megérkezett hozzánk Retesz úr . Kénytelen volt ellátogatni szerény hajlékunkba, mert fülest kapott, hogy Füli egyre gyakrabban  nyitogatja az ajtót  / nem megy ki egyedül, csak úgy közlekedünk, hogy megfogjuk egymás kezét, és vagy bemegyünk a szobájába, vagy a lépcsőnél felveszem és lemegyünk . az ördög azonban nem alszik , és egy üvegcsörömpölésről is lemondanék  /  Retesz úr - bár nem egy impozáns darab - még mindig kevésbé kellemetlenkedő alak, mint Mr Lépcsőrács  , aki miatt különben is szét kéne fúrni a falat. 

Most is odasunnyog az ajtóhoz, és próbálkozik, de kezdi elfogadni, hogy Retesz úr szeszélyes egy figura, és hol kienged minket, hol nem....

először patáliát csapott, persze. krokodilkönnyeset.   aztán be lettek mutatva egymásnak, és így már tiszta a kép, hogy nem én vagyok az a kegyetlen és zord , aki meggátolja az ajtónyitogatásban.  

újra kerek a világ...