tanul a gyermek, utánoz.

anya locsol ,tehát ő is locsolni akar.  van neki saját kannája, ezt kotorta elő , hozta boldogan.   gondoltam, kezdetnek elég lesz, ha imitáljuk az öntözősdit.  naná, hogy nem .  kellett bele víz , anélkül mit sem ér. mutogatta a csapot, hogy töltsem meg neki is.  legyen hát !  kapott bele vizet is,  nem sokat    /  éreztem már , hogy hamarosan felmosok újra  /   

először megmutattam:  nézd csak,   itt a fülénél  kell megfogni, és  nini, dejó!!  látod, kisfiam itt jön belőle a víz  :)  hadd igyon az a szomjas virág!

Füli szeme csillog, nyürizik, hogy ő is akarja. 

átadom a kannát, gyermekem megragadja a rózsánál fogva, és már öntöz is. persze ment mindenhová,  csak a virágra nem.  Füli ragyogott az örömtől.  meg kellett hát ismételnünk- legalább tízszer.  úgy is adódott, hogy sikerült jól tartania  a kannáját.

a virág már egyáltalán nem szomjas. 

mosolyogva mostam fel  :)

 

 

Szerző: durcka  2009.03.11. 13:46 Szólj hozzá!

Címkék: tudomány

A bejegyzés trackback címe:

https://fulianyublogja.blog.hu/api/trackback/id/tr24995842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása