napsüt van,   hétágra.   meg langymeleg.    eljött az ideje újra kisettenkedni a játszótérre. gondoltam,  más anyuk is így gondolják,  gyermek majd bandázik egyet,  én meg kicsit kifújom magam,  álló délelőtt skandáltam,  hogy nem szabad.  /  ma megint az ágyon ugrálást vágyta tökéletesíteni. /    mindkettőnkre ráfér egy kis lazítás .

/ ritkán jön rám ez a szociális jókedv,  általában kiütést kapok a játszóteres anyuktól,  akik kishercegnőmnek hívják az egyszemet, és megy a hencegősdi,  kinek hány nyelven beszél már a párhónaposa aki különben is már ezer éve teker egyedül egykerekűn,  lehetőleg hátrafelé  /

a jáccó kongott az ürességtől,  úgyhogy nem szocializálódtunk, csak hintáztunk egy nagyot.   Füli nagyon élvezte,   végre nem a plafont és a falat nézte,  mint a szobahintából.  láttunk madarat, vau kutyust,   fújta az arcát a szél,   jöttek- mentek az otóóók.   klassz volt.  

a hazaindulás időpontjával kapcsolatban apró konfliktusunk adódott,  én már jöttem volna,   Füli meg ordította,  hogy hiiiiiintaaaaaaaaa ,    de azon a frekvencián, hogy az egész lakótelep  összes ablaka  beleremegett.   én győztem,   erősebb vagyok.    kapott egy hangtompító dudlit, és csendben hazagurultunk.

most alszik,  mint a tej