ismét átaludta a pénteki zengebölcsit...    / ezt mondjuk ma kevésbé bántam, mert hajam leigazítása címén magamra fogtam a nullásgépet - ami  kissé megszaladt... no nem nagyon, csak mintha a fél földtekét  cunami sodorta volna el.  szóval leglább egy fél évig nem igen kívánkozom emberek közé ...    /  

kívételt képez ez alól az én drága Keresztlányom, csöppnyi fiam Kerianyuja. legyek bármilyen antiszociális kedvemben is, Neki mindig örülök.  és Füli is  :)    ahogy belépett az ajtón,  kapott rögvest húsz deka mosolygást  , meg egy rakomány huncutságot. 

Néztünk együtt meséket , játszottak nagyokat. Ment a bubifújás  / én tehermentesültem, Beusunk meg jól bírja, kicsit sem szédelgett ... lehet, hogy ez nálam már a korral jár ?! / 

építettünk várat az építőkockákból  , meg vonatot.   Füli rombolhatott kedvére, bár inkább az új heppjének hódolt :   egyesével visszarámolja a dobozba a kockáit  . egy ideje sunyiban figyelem az erre tévedő várépítésre rászedhető  emberkék műveit.  összerántanék a fejük felett egy pszichiátriai konzíliumot , annyiféleképp közelítik meg  a dolog mikéntjét. kész tanulmány!  :))