ma volt a nagy nap, hogy gyalogláb mentünk zengebölcsibe.  jól bírta csemetém a kiképzést, és borzasztóan tetszett neki az új helyzet  / gyanítom, ezentúl sikítófrászt kap majd, ha megpróbálom babakocsiba tuszkolni  /   a körülményekhez képest gyorsan be is értünk, és a környék virágait igazán mértékletesen  legeltük csak  le.

aztán   -  mivel dögmeleg az van , és nagyobb medence még mindig nincs  - belegyömöszöltem a kicsibe a gyermeket, aki boldogan  és kissé szűkösen lubickolt egyet.

délután Ahaláligbébi fotóscimborám ugrott be.

 Füli rögtön  rá is borított egy tálka tejszínhabot  / ez valamiféle új bandatag avatási módszer lehet, ma délben én egy tányérnyi zöldborsófőzelékben részesültem hasonlóképpen . igaz, akkor magát is felavatta /    ahaláligbébi hozott neki vizilovat  / habszivacs, fogdmegésússzál másfélméternyi  táltosság  / majd visszük le balcsira, egyelőre a lakásban gyakorlatozik vele, és boldog nagyon .   ha lenne csentres a lakásban, vagy Ming kori pallóváza, most aggódhatnék, hogy lekaszálja vele, de mivel nincs, hát  nem aggódom .  naná, hogy  Tamás  sem maradhatott ki a másfél méterről tessíík  kurjantással hozzávágott kincsekből , és derekasan tűrte a kiképzést . pedig annyit gyakorloljuk, hogy kézbe adjon dolgokat!

Nézegettek képeskönyvet is  - lásd fent - olyat,  amilyen épp kéznél volt  .  és ugyan már milyen legyen?   újabb malőr -   nem volt hajlandó megismerni a könyvben sem apaistent , sem az anyját.    fura világ ez a kétdimenziós...