ma délelőtt egy igazi kis tündér érkezett hozzánk Tintanyúl  / Zsuzsi  /  személyében. Apa mindig mesél róla Fülinek, úgyhogy szinte ismerősként köszönthették egymást.

Nagyon jól eljátszott a két gyerkőc, Tintanyúl sütött nekünk palacsintát. Reeeeengeteg palacsintát! , nem győztük falni.   miután a felfújhatós medence  / ami hol is lenne állandóan, mint a szoba közepén /  átavanzsálódott konyhából fürdőkáddá,   kis tündérünk azt játszotta, hogy ő  itt most fürdik, és hajat is mos.  mert ő már nagylány  / 3 éves / , és egyáltalán nem fél a hajmosástól. Füli adogatta neki a színes kuglikat, ezek lettek a samponos, és habfürdős flakonok.  

a fiúk derekasan elszundikálták az időt, úgyhogy délután rohanás volt Zsuzsihoz.

Füli gyorsan oldódott,  perceken belül már nyakig volt a sütistálban, és megrohamozta a szekrényeket, fiókokat.   / buzgón skandálam, hogy nemnem, ezt nem illik, kezd rám hallgatni, végülis nem túrt fel semmit,  haladunk!   /  

csak pilláztam nagyokat, mert az én fiam fasírtot evett kenyérrel   / itthon ez szinte csak kenyér / és üvegpohárból ivott, angyalmódra  / itthon ez bugyborékolásba torkollik,  kaján vigyorgással  /

előzetes megbeszélés után fél órára rátestáltuk Zsuzsira csemeténket-   hamarosan itt a bölcsibe szoktatás ideje, és öt percnél még nem töltött több időt távol tőlem, mióta megszületett-   lássuk, mit reagál gyermekünk! 

ahogy kihúztuk a lábunkat, lett nagy móka és nagy kacagás!  Zsuzsi elővette a varázsdobozát-  a könyvekkel, legóval , és autókkal telit-  és nagy vidáman eljátszottak, mialatt mi apánkkal a kezünket tördeltük odalenn.

később Andiék is befutottak, és Füli első látásra beléjük szeretett.   vigyori haramiává változott,   provokálta, hogy megkergessék, közben visítva kacarászott.

mondanom nem kell, haza sem akart jönni velünk.   az autóban ülve még elsuttogott egy pápát, de integetni már nem volt ereje. villámcsapásszerűen elaludt...