Fülim ma 18 hónapos

gondoltam, ünneplés gyanánt elmehetnénk Tatára, részint, mert imádom azt a várost, másrészt Fülöpnek egy rakmány jó helyet tudnék, amiről tudom, hogy élvezné felfedezni.

Tegnap itt volt Viktor, hétágra sütött a nap, ma bezzeg csak reggel volt verőfény és habos torta,  alig hogy odaértünk , körülbelül fél órányi séta után nyakunkba szakadt az ég.  volt rohanás az autóig, mert már elég messze jártunk.  a sapka és a pulcsija is Arthúrban maradt, persze.  szerencsére hideg nem volt, de mivel a hét megint elég náthásan telt, nem kockáztattunk.

Ma megint meglepett csemetém,  kiderült róla, hogy előszeretettel iszik szívószállal / délelőtt megkínáltam a turmixomból , és ügyesen ivott vele  /  ennek különösen megörültem,   remélem, a reggeli és esti kakaójánál lassan  ki tudjuk váltani a szívószállal  a dudlisüveget.  / a leveket  és a vizet szopipalackból, a teát , vagy tejet pohárból és bögréből is hajlandó meginni,  de a kakaó az dudlisüveghez kötött és punktum  /

este megint orbitális hanczúr .  újra fő mulatsága  kiszórni a dobozából a játékait  / már nem pepecsel holmi egyenkénti szemrevételezős kihajigálással, egyszerűen és  elegánsan kiönti. pedig már azt hittem, leszokott erről  /   ezután beletelepszik.  és rém boldog, ha az ölébe visszatesszük a kihajigált holmikat, nagyokat fürdőzik benne, és rettentő mód élvezi.  a másik kedvenc elfoglaltság a matchboxainak gondos elhelyezése  a mélynyomó gyomrában a nagy lukon keresztül. én már nem élvezem annyira kihalászni onnan. lelkesen dugdos egyébként,  lepődtem már meg aszfaltkrétán a lábosaim között, és rendszeresen találok valami kedves meglepetést a táskámban is...