ezúttal tényleg.

az idő szép, a víz langymeleg.  klassz volt. jójó, a gyermekem nem egy vízjegy, úgyhogy a napok zöme hintában, vagy a kavicsosban / fedőneve kafu /  telt. ebből  a negyven fok, és a tűző napsütés sem igen bírta kizökkenteni. meg én sem,  pedig bizisten próbáltam. én hülye elkövettem azt a szarvashibát, hogy belerámoltam az úszógumiba, és bevontattam a vízbe... ez hiba volt, innentől kezdve kizárólag apaölben volt hajlandó bejönni , és láttam, hogy ezt nagyon  elszúrtam, nem érezte magát biztonságban , úgyhogy az iszonygumi nem volt eröltetve többé.  arra kaphatónak bizonyult, hogy a lankás parton üljünk legalább félig a vízben, és kavicsokat hajigáljunk.  én építgettem mindenféle homokvárat, meg nagy lukakat, amibe hordtunk vizet, de ezzel is inkább én szórakoztam, az abszolút favi a kavicsozás lett . 

a szállásunk megint jó volt, csehekkel voltunk együtt ,úgyhogy a gyerekem három nap múlva már símán nyomta, hogy ahoj.  / ennél többre nekem sem futotta.... /  a csehek meg imádták.    esténként parton séta, focizás.  meg persze a kihagyhatatlan Kis Balaton. Mindenféle jó arcok járkálnak arrafelé, Fülinek nagy kedvencei mostanában a nénik, de mindenkivel barátkozik.  Aki szembe jön, arról hangosan megállapítja, hogy néni, bácsi. Egy két kétes kivételtől eltekintve /  jajj, a hosszú hajú, szép arcú  srácoknak /  tökéletesen megy.    Arról még meg kell győznöm, hogy a vava kutyák nem szeretnének kavicsot enni, bármennyire klassz találmány is az, de hála az égnek, egyelőre csak jámbor példányokkal találkoztunk. 

Hildáékat is meglátogattuk Fonyódon  /már a múltkor is akartuk, de akkor nem vittünk se címet, se számot.   naná, ott laktak tőlünk 500 méterre /. Apánk húsz éve nem látta őket, úgyhogy nagy volt az öröm, és nagyon jól elbeszélgettünk, a gyermek boldogan elmolyolt náluk is, végre látott közelről  nyau cicát / élőben ilyen állatot még soha, és mesekönyvben mégis más...  /jól frászt is kaptak egymástól , orbitális egy macska volt, Füli meg lelkes és hangos....  /

A fényképezőgépem vakuja a harmadik napon felvette a néhai nevet, úgyhogy én teljesen nekikeseredtem....  telefonom is beleesett  a balatonba , át is csapkodtak rajta a hullámok, mire kiszedtem, annak bezzeg semmi baja nem lett.  pedig nélküle jobban meglennék....  Arthúrnak meg valahol az autópályán messzire szállt az indexbúrája  /?! hogy a fenébe lehetett ezt elhagyni ?!  /  csak hogy apánknak se legyen minden felhőtlen...

t

 

 

Szerző: durcka  2009.08.03. 15:41 Szólj hozzá!

Címkék: balcsi

A bejegyzés trackback címe:

https://fulianyublogja.blog.hu/api/trackback/id/tr341288482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása