a porszívócsővel kapcsolatban volt egy elejtett megjegyzésem, mi szerint kapnék apánktól ha meglátná.  apánk szerint ugyanis kétféle dolog létezik gyermekünk számára: az egyik  koszos, a másikkal meg kiszúrja a szemét.  punktum.

Füli imádott hintázni, egészen addig míg el nem jöttek a nagy Karácsonyi Ünnepek.

ezidőtájt ugyanis fél napokra száműztem magam a konyhába a nagy össznépi sütés-főzések végett , és Tamásnak kellett a fiával maradnia.   és mi nem veszélyes a gyermekre nézve?  hát a hinta!!!  így történt, hogy csemeténk az egész karácsonyt  kénytelen volt végighintázni

hajdan remek elaltatásnak bizonyult a hintáztatás, beleültettük, megkapta az aktuális alvótársnak kiszemelt szőrállatot,  kettőt löktem  rajta, kicsit énekelgettem,  és már szundorgott is.     mint eszközt még  most is nagyon szereti -  hozza- visszi ,  mutogatja a kampót, ha felemeljük hozzá megtapizza, és nagyon boldog, hogy ő most magasan van- de ahogy felaggatjuk eliszkol. üljön bele a szőrkutya, a kisautó,a bárkimás, de lehetőség szerint ő  ne!

a másik apafóbia, amitől megőrülés határon vagyok a kosz. ha kirándulunk, a gyerek nem vehet a kezébe egy falevelet,  nem simizhet fatörzseket, mert koszosak   /mindez hagyján,  tegnap a konyhaszekrény mágneszárát próbálta Füles  megfogdosni  , és apja már azonnal zárta is be a kincsesboltját , mert az is koszos.  na de könyörgöm, a konyhaszekrényben?!   a radiátorhoz se nyúlhat hozzá, mert az is .... csoda -e hogy kezdek megkattanni???  /

és esküszöm, nem akarom ellentmondásosan nevelni a gyereket, de én bizony a kezébe nyomok  ezt- azt , ha sétálni megyünk, és nem fakulok fehérré attól sem, ha valamit a szájába vesz. hogyan ismerje meg a világot, ha nem a tapasztalás útján?