tegnap a zengebölcsis  becsekkolás után sikerült az irattárcámat egy másik anyu táskájába belezsuppolnom.   még jó, hogy ő időben észrevette, mert  mindenem benne van , még Füli iratai is .    megdöbbenve mentegetőztem kicsit, hogy nekem is van hasonló táskám, biztos azért .   azért a fenét. se színre, se fazonra nem klappolt.   kell az ilyen megerősítés az ember önbizalmának, hogy igen anyukám , te tényleg tökhülye vagy.

közvetlenül  ezután felhívott a védőnő, hogy ma 2- kor meglátogat.  tízkor csengetnek, én meg itt ülök talpig topiban, hogy még ráérek  -  Füli alszik,  én még se fogkefét, se fésűt nem fogtam magamra, éppen a második kávéval próbáltam valahogy felébredni.    Judit szerint ő telefonban is tíz órát  mondott  és nekem a tárcaügy után nincs is  jogom kételkedni a szavában  .      ellenben  a tíz és a kettő nem hasonló hangzású szavak ,úgyhogy kezdek kételkedni viszont a  szellemi képességeimben....

 ...és kezdem megérteni a Főnököt, aki háromgyerekes családanyu, és néha kicsit elhányja a kulcsát, vagy a mobilját.  nagy bumm...

feljövök én még erre a szintre?