az utóbbi időben pocsékul evett. neki is voltam keseredve, már ott tartottam, hogy hiába majd'  17 hónapos, én bizony visszatérek a dudlisüveghez, meg a pürésítéshez, mert lassan elfogy a gyerek.  e gondolat tegnapi,  és este neki is láttam,  de majd félméterre köpte a kelkáposzta főzeléket, hiába a dudlispalack, meg a trutymósítás.

a falatkatonákat nem bírtam a szájába gyömöszölni, ahogy közeledtem, már tette  is a szája elé a kezét. elbújt, hadakozott, sikonyálta, hogy nemnem , és nem evett .  ha letettem elé, széthajigálta.  berreghettem, ááááztam,  meneteltettem a katonákat. semmi eredmény. egy ideig hagyta, hogy rátegyem a falatot  a kanálra,  aztán már azt sem. egyáltalán nem volt hajlandó kanalas dolgokkal bíbelődni.

kizárólag a csemegeuborkát, almát, és a kenyeret / üresen, magában / kegyeskedett megenni,  semmi mást.  ezeken élt már majdnem két hete, meg kakaón, és gyümileveken.

viszont megint kiderült, hogy símán meghúznának anyaságból, mert eddig nem esett le, hogy kizárlólag  azokat a kajákat eszi, amiket nem trancsírozok cafatokra,  és nem  próbálom a szájába gyömöszölni,   én  egyszerűen   rákentem a jelenséget a fogzásra 

ma megszállt az ichlet, és  otthagytam, hogy ne is érezze , hogy ennie KELL , fogyassza a kis ebédjét úgy, ahogy tudja, meg ahogy jól esik.   

és ő evett is . jó étvággyal.  hol kanállal, hol kézzel - lábbal...   legfőképp az utóbbi  - egy  komplett konda megirigyelhetné a maszatolási teljesítményét   / közben figyeltem ám :   kanalazna, de elcsúszik a tál.  legközelebb odaszögelem /

szerencsénk , hogy jó idő van, így tudunk a teraszon enni  /   még a fonyófára is jutott a lecsós csirkéből /  utálnék mindig tapétaszínűt főzni....