az utóbbi időben pocsékul evett. neki is voltam keseredve, már ott tartottam, hogy hiába majd' 17 hónapos, én bizony visszatérek a dudlisüveghez, meg a pürésítéshez, mert lassan elfogy a gyerek. e gondolat tegnapi, és este neki is láttam, de majd félméterre köpte a kelkáposzta főzeléket, hiába a dudlispalack, meg a trutymósítás.
a falatkatonákat nem bírtam a szájába gyömöszölni, ahogy közeledtem, már tette is a szája elé a kezét. elbújt, hadakozott, sikonyálta, hogy nemnem , és nem evett . ha letettem elé, széthajigálta. berreghettem, ááááztam, meneteltettem a katonákat. semmi eredmény. egy ideig hagyta, hogy rátegyem a falatot a kanálra, aztán már azt sem. egyáltalán nem volt hajlandó kanalas dolgokkal bíbelődni.
kizárólag a csemegeuborkát, almát, és a kenyeret / üresen, magában / kegyeskedett megenni, semmi mást. ezeken élt már majdnem két hete, meg kakaón, és gyümileveken.
viszont megint kiderült, hogy símán meghúznának anyaságból, mert eddig nem esett le, hogy kizárlólag azokat a kajákat eszi, amiket nem trancsírozok cafatokra, és nem próbálom a szájába gyömöszölni, én egyszerűen rákentem a jelenséget a fogzásra
ma megszállt az ichlet, és otthagytam, hogy ne is érezze , hogy ennie KELL , fogyassza a kis ebédjét úgy, ahogy tudja, meg ahogy jól esik.
és ő evett is . jó étvággyal. hol kanállal, hol kézzel - lábbal... legfőképp az utóbbi - egy komplett konda megirigyelhetné a maszatolási teljesítményét / közben figyeltem ám : kanalazna, de elcsúszik a tál. legközelebb odaszögelem /
szerencsénk , hogy jó idő van, így tudunk a teraszon enni / még a fonyófára is jutott a lecsós csirkéből / utálnék mindig tapétaszínűt főzni....
Utolsó kommentek