a homokozójátékok télvíz idején is praktikusnak bizonyultak.

 apának gyártottunk hópogácsákat.  csak győzze enni!   :) 

ma ébredtem rá, hogy én még soha nem építettem hóembert, valahogy ennek az én  gyerekkoromból sikerült kimaradnia.

rettentően elszánt voltam, bár rá kellett jönnöm, hogy sajnos borzasztóan tehetségtelen is ezen a téren.  talán apánkat majd sikerül rászednünk  a hétvégén. ha még lesz hó. hadd lásson a gyerek  egy tisztességeset is  / tiltakozása esetére talonban tartok egy " addig megyünk, amíg nem találunk egy kultúrhóembert a környéken  amit megmutogathatok Fülöpnek " aduászt is /

Füli  közben egy szemeteslapáttal  elszántan küzdött a hóember születése ellen, bár a sapkáját  / az én  ex hamvpitlim / már együtt tettük fel rá.

a piros bádogbögrében épp egy mangómag csírázik, a répaorr meg  kell a levesbe, úgyhogy maradt ez a  bajuszos version...

 

 

...mármint a dobozháznak
első ötletét  annak idején Krisztáéktól nyúltam,   aztán lelkes anyuként az itthon fellelhető összes kartondobozból eszkábáltam Fülinek valamit.
most éppen a  fotónyomtatós dobozomból  és a gribedli oldalról buggantott  nyitom- csukom lakóházunk  vált  szép emlékűvé...   nem bírta a fokozott igénybevételt, amit Füli diktált neki  / három hónapja nyúzza a gyermek, ezt sem mertem remélni, hogy eddig bírja majd....
/ fotóscimborák rosszallóan megjegyezték,  hogy inkább camera obscurakkal mulattam volna az időmet, még mindig meglenne....   /

 

és újra hóesés...

ma sikerült  szánkóval mennünk zenebölcsibe !   jól indult így a nap,  kicsit oldottabb is volt, mint általában.  úgy örültem!

ha barátkozik, akkor kizárt, hogy a babákat vegye célba ,  kiszemeli valamelyik anyut  magának, és vele incselkedik, udvarol :)
gyönyörű ez a hóesés,  itthon még monyolásztunk egy kicsit az udvaron, elvégre a hó az itthon is hó, lehet tobozokat pakolni a dézsába,  botokat zsákmányolni, tappancsolni a nagy fehér hidegségben, megtapizni a fatörzseket  - most tanulgatjuk, hogy milyen az  érdes és a sima .
ma megint bojkottálja az étkezéseket,  alig pár falat, aztán hirtelen dolga támad, mindenféle rém fontos... délelőtt ráérzett a villanykapcsolgatás édes ízére,   kétszer engedtem, aztán elővettem a zord anyát...

... de csak  megesett a szívem rajta, térült- fordult, és mutogatta nagy szomorúan, hogy ő bizony kapcsolgatni szeretne ... előhalásztam neki egy állólámpára vásárolt  mindmáig fel nem szerelt kapcsolót vezetékkel, és odaadtam neki,  így teljes lett a nyugalom.  párszor kapcsolgatta, aztán bezsuppolta a többi nagyon fontos kacat közé a zöld házikójába .

Ma sikerült eljutnunk a pénteki zengebölcsibe.  Mindez annak köszönhető, hogy már hatkor fenn kukorékolt az én csöppöm, így 9- től fél 11- ig sikerült a délelőtti alvást lezavarnunk.

Jó ez a pénteki nap is, kevesebben vannak, kicsit oldottabb volt a fiam - mindez annak ellenére, hogy a  1/2 11 - ről utóbb kiderült, hogy korai időpont ez még az ébredésre,  három kanál után bojkottálta a tízórait, és minden ellenére lévő dologra keserves krokodilkönnyekkel és anyaszorongatással reagált. A  labdákat már önállóan dobálta bele a gyűjtőkosárkába a többiekkel együtt.   Ebben a csoportban mintha barátságosabbak lennének a babák, ami nekünk most nagyon jól jön.  Örülnék, ha barátkozna egy kicsit...
Hiába utánozza itthon a patkódobogást, rázza a csörgőt ütemre, tapsol, Jancsi bohóc a nevem már en bloc perfektül megy-    ott nem csinál semmit, csak figyel.  Mintha lefagyna az idegen környezettől   / relatív ez az idegen, mert már 3 hónapja járunk  oda, igaz, csak heti egyszer a délelőtti alvás egybeesése miatt  /
Aztán tesó is telefonált,  Zsoltinak jövő hét pénteken lesz a szalagavatója, úgyhogy kijut majd a gyermeknek egy kis mulaczkázás is ...   

Tél van. Most éppen   verőfény,  és bokáig hó.

Fülivel lábnyomokat gyártottunk a friss hóba, botocskákkal rajzoltunk bele / na jó,  még csak én,  Füli elvette tőlem őket, és bedobálta a dobozba  /  és az ereszből csordogáló víz alá mártogattuk a kezünket.  /  Naná, hogy kesztyű egyikünkön sem volt,  úgyhogy lefagytunk  -  ugyanezen okból hiúsult meg szépreményű hóemberépítési kísérletem is  -  villámgyorsan le bírtam mondani róla...  /  

A kinti hancúroktól  dedem pirospozsgás, és   jó étvágyú lesz . evés után pedig kísérteties gyorsasággal képesek lesújtani rá az álommanók.

 

Szerencsés anyu vagyok, még mindig naponta kétszer- háromszor alszik. Két alvás között viszont egy gengszter.

Újabban felmászik az ágyra, és ugrál. Ettől  kiver a víz, egyszer már sikerült bezuhognia a radiátor mellé, igaz olyan szerencsésen esett, hogy szinte alig  ütötte meg  magát...  azt mondják, minden  dedre vigyáz egy angyal.  az enyém felett hiszem-remélem, hogy  leglább hárman állnak harci készültségben  / egy - egy akció után talpig leizzadva... /

ma kétszer is szólt, hogy bekakilt .  nézett rám a nagy kék szemeivel, mutogatott a pelusára, és fogta a kezem, hogy menjek, és azonnal  tegyem tisztába...   / na nem mintha nem érezném meg pillanatokon belül...  :)  /

nagyon szépen eljátszott délelőtt,  karikákat pakolgatott a botra  - persze még nem sorrendben-   nézegette a mesekönyveit , tologatja az autóit .  az önálló játékidő  egyre hosszabb, nagyon jól elmonyókázik magában..

persze, együtt is sokat , nemrég  lenyúlta  az állatmintás csomagolópapírt, és fél órán át játszottuk, hogy mutogatott az állatkákra, én pedig mondtam a nevüket. ilyenkor nem ismétli utánam a világért sem, de biztos, hogy raktároz, mert tegnap pl  talált egy lepkét a szalvétán, és mutatta is apjának, hogy ez egy lepke, apánk pedig köpni- nyelni nem tudott a gyönyörűségtől :)    na jó, én se nagyon :)  szóval valamikor később előbb- utóbb előkerül ez az elraktározott tudomány :)