Ennek is eljött az ideje.

Gondoltam, én naív, nincs messze, elsétálunk odáig. Ez eddig teljesen rendben is volt, megnéztük a környék összes vaváját, szedtünk virágot, falevelet, békésen odaértünk.Ott rögtön nyomás ki az udvarra, a törzstagok már  kinn játszottak ezerrel, és az újoncok is szépen gyülekeztek.  Füli körülnézett, majd rávetette magát az első motorra, és szépen tepert vele fel, és alá.  Közben beszéltem az egyik bölcsis nénivel, megtudtam, hogy jobb lenne, ha a szülőire nem hurcolnám magammal, próbáljak valakit találni, aki majd vigyáz rá. Oké, majd csak kitalálok valamit addig. Aztán én jobbra el, olyan messzire, hogy ha nagyon akar, akkor észrevegyen, de kevésbé legyek fókuszban.   Nem akart.  Én meg nagyon élveztem figyelgetni, hogyan  viszonyul az új környezethez, többi lurkóhoz.  Kissé megnyugodtam , mert mindenféle motorból több  volt, és általában a játékokból is akad bőven, ebből talán nem lesz hiszti.

Persze , volt kedvenc kisautó is, amivel mindig más gyerkőc játszott.  Füles odament, megpróbálta megnézegetni, ha úgy adódott kipróbálni, de ha látta, hogy foglalt éppen, keresett mást. Boldogan nyargalt felfedezni az új játékokat, gyerekeket. Ha valamelyik gyerkőc hisztiben tört ki, hogy az a játék az övé, Füli gondolkodás nélkül otthagyta a francba.  / ez vidám volt, a kis krombó  még percekig tombolt a verdákos motor mellett, a fiam meg már hét határon túl labdázott  /  A homokozóban is volt egy aranyosabb affér, Füli talált egy lapátot, és nekiesett vele a homoknak . A mellette ülő nagyfiú rászólt, hogy az az övé, és elvette. De hát lapátból is volt ezer, Füles talált is egy másikat,  és  azt is oda akarta adni a nagyfiúnak, aki gondolkodott,  elvette azt, amit Füli nyújtott felé, és visszaadta a fiamnak az elsőként kiszemeltet.  Aztán egymásra nevettek :)    Egyébként szép nagy a homokozó, maga a kánaán. Mindemellett nézegetett képeskönyvet, labdázott, visszarámolta  a lehullott faleveleket a kevésbé lombhullató tujákra  / fa- fa. nem mindegy? / Felfedezte a kuckós házakat, mászókákat, az elhajigált játékokat szedegette vissza a kosarakba  / erre hamar ráunt, itthon sem egy rendrakós a gyermek /  Jól elvolt, eszébe se jutott, hogy én vajon hol lehetek.  Közben én felfaltam egy rakás csokis, és epres tortát, fagyit, szilvás gombócot,  amit a nagylányok sütöttek- főztek. Repetáztam volna még , de az egyik kislány azt mondta, elfogyott, már csak kutyakajás fagyi van... hümm abból azért inkább mégse.....   Füli is talált egy bögrét, és boldogan kurjongatva, hogy kávé, vitte oda a nagyfiúknak, akik valószínűleg teás szülők gyermekei, és nem itták meg .  

Szóval jól elvoltunk... 

Persze, azért gondok is lesznek. A fő baj az az, hogy a motorokat nem szabad levinni  a fűbe. Ez kemény dió, mert az én fiam terepmotoros, és mindig is sokkal szívesebben tepert  a nyakkitörős buckás, gyökeres helyeken, mint a betonon.  Ebből sírás is volt, mert nem engedtem garázdálkodni.  Persze,mindez akkor jött rá,  mikor az óra elütötte a fél 11- et, és beért az alvásidőbe. Ettől kezdve semmi sem volt igazán jó.  Jelezte, hogy szomjas, felhörpölt fél liter vizet  / ennyire???  / , aztán beült a homokozóba, és elkezdte szórni a homokot a saját, és a többi gyerek fejére. Szóval átcsapott a jó buli rosszalkodásba.... 

Na, itt hoztam haza .  /  különben is  9- 11 ig , hetente két alkalommal lehet így garázdálkodni menni , ez úgy néz ki,  nekem elég is lesz. De hogy odabenn mit fognak később csinálni az én álmosságtól hisztis fiammal, azt nem tudom. Majd elválik.

Hulla fáradt volt, ölben hoztam haza. 

Csütörtökön ripléj. Babakocsit viszünk, az már fix.